Hozzászólás ‘gyermek’

A játszó gyermek – Freud szavaival

Így ír Freud az alkotó tevékenység és a gyermek játékának összefüggéséről:

_3208421633“A gyermek legkedvesebb és legelmélyültebb foglalatossága a játék. Talán azt mondhatjuk: minden játszó gyermek úgy viselkedik, mint egy költő, amikor saját világot teremt magának, helyesebben világának dolgait új, neki tetsző rendbe sorolja. Helytelen volna azt hinni, hogy ezt a világot nem veszi komolyan; ellenkezőleg, játékát nagyon is komolyan veszi, nagy mennyiségű érzelmet fordít rá. A játék ellentéte nem a komolyság, hanem – a valóság. A gyermek minden érzelmi töltés ellenére, játékvilágát nagyon jól megkülönbözteti a valóságtól, és képzelt tárgyaival és viszonyaival szívesen támaszkodik a valóságos világ fogható és látható dolgaira. Egyedül ez különbözteti meg a gyermek >>játékát<< a fantáziálástól. A költő ugyan azt teszi, mint a játszó gyermek; fantáziavilágot teremt, amit nagyon komolyan vesz, azaz igen nagy affektusmennyiséggel ruház fel, miközben élesen elkülöníti  a valóságtól” (Freud, 1983:193-194, 1908 – in: Halász László – A freudi művészetpszichológia, Freud az író, 24. o.).

fotó: Gyimóthy Gábor

 

A gyermekek és a madarak éneke – Rabindranath Tagore szavaival

Így ír Rabindranath Tagore a felnőttek és a gyermekek világáról (Indiai bölcsességek minden napra, Április 17.):

_2813201026“Mi, felnőttek gondolatban folytonosan olyan dolgokkal foglalkozunk, amelyeket el kell intéznünk vagy be kell szereznünk, így hát a körülöttünk történő események – mint például a madarak énekével kísért napkezdet  – nem hagynak bennünk mély benyomást. Nem hagyjuk, hogy hassanak ránk, hiszen a szellemünk már csordultig telt. Meg sem érint bennünket az a leckefolyam, mely szakadatlanul árad a természet szívéből. Csak a számunkra hasznosat szemelgetjük ki belőle, a többit pedig, mint nem kívánt dolgot, visszautasítjuk, mert állandóan a sikerhez vezető legrövidebb utat keresgéljük. A gyermekek nem ismernek ilyen kitérőket. Számukra minden dolog, minden esemény új, melyet önfeledten nyitott szellemmel fogadnak be.”

fotó: Gyimóthy Gábor