A művészet hatása – C. G. Jung szavaival

C. G. Jung írja a “Szellem jelensége a művészetben és a tudományban” c. kötetében (79.o.):

JungMandalaLarge” Aki az ősképekkel beszél, ezer hangon szól, megragad és ural, s amit megnevez, egyúttal felemeli az egyszeri és mulandó világból az örökkön létező szférájába, a személyes sorsot az emberiség sorsává magasztalja, s ezzel bennünk is eloldja azokat a segítő erőket, amelyek mindig lehetővé tették az emberiség számára, hogy a csapásokból megmeneküljön, és a leghosszabb éjszakából is felébredjen.

Ez a művészet hatásának a titka…Ebben rejlik a művészet társadalmi jelentősége: folyvást a koszellem nevelésén fáradozik, merthogy olyan alakokat von elő, melyekben a korszellem ínséget szenved.”

fotó: Jung mandalája

 

A gyermekek és a madarak éneke – Rabindranath Tagore szavaival

Így ír Rabindranath Tagore a felnőttek és a gyermekek világáról (Indiai bölcsességek minden napra, Április 17.):

_2813201026“Mi, felnőttek gondolatban folytonosan olyan dolgokkal foglalkozunk, amelyeket el kell intéznünk vagy be kell szereznünk, így hát a körülöttünk történő események – mint például a madarak énekével kísért napkezdet  – nem hagynak bennünk mély benyomást. Nem hagyjuk, hogy hassanak ránk, hiszen a szellemünk már csordultig telt. Meg sem érint bennünket az a leckefolyam, mely szakadatlanul árad a természet szívéből. Csak a számunkra hasznosat szemelgetjük ki belőle, a többit pedig, mint nem kívánt dolgot, visszautasítjuk, mert állandóan a sikerhez vezető legrövidebb utat keresgéljük. A gyermekek nem ismernek ilyen kitérőket. Számukra minden dolog, minden esemény új, melyet önfeledten nyitott szellemmel fogadnak be.”

fotó: Gyimóthy Gábor

 

A szimbolikus gondolkodásról – Mircea Eliade szavaival

Így ír a szimbolikus gondolkodásról Mircea Eliade “Képek és jelképek” c. könyvében (14-15. o.):

_9997175117“A szimbolikus gondlkodás nem csak a gyermekek, a költők vagy az elmebetegek kizárólagos felségterülete: az ember legalapvetőbb sajátja, korábbi, mint a nyelv és a következtető gondolkodás. A szimbólum a valóság legmélyebb rétegeit tárja fel, amelyek a egismerés bármely más eszközének ellenállnak. A képek, a szimbólumok, a mítoszok a pszichének nem holmi fölösleges teremtményei; szükségletet elégítenek ki és funkciót töltenek be: a létezés legtitkosabb módozatait fedik fel…

Ha az ember kiszabadul történelmiségéből, nem feltétlenül mond le az emberi lét minőségéről, s nem süllyed bele valamiféle ‘állatiasságba’; inkább rátalál az ‘elveszett aradicsom’ titkos nyelvére és néha még magát a paradicsomi állapotot is képes átélni. Az álmokban, az álmodozásokban rejlő nosztalgia, vágy, lekesedés stb. képei olyan erők, amelyek a történelmileg meghatározott emberi lényt saját ‘történelmi pillanatába’ zárt világánál százszorta gazdagabb szellemi világba röpítik át. “

fotó: Gyimóthy Gábor

 

Népszerűtlen mesterség – C. G. Jung szavaival

A személyiségfejlesztésről írja Jung:

_5689716919_2Ahol  a félelem, ott a feladat! Gondolkodjon csak el fantáziáiról és álmairól, hogy rájöjjön, mit kellene tennie, vagy hol kezdhetne el tenni valamit. Fantáziáink mindig azon a ponton időznek, ahol hiányosságaink vannak, ahol egy fogyatékosságot kompenzálni kellene.”

(forrás: Briefe. III. köt. 32. old – C. G. Jung – “Gondolatok a látszatról és a létezésről” alapján)

fotó: Gyimóthy Gábor

 

A legjobb tevékenységről – Vincent van Gogh szavaival

Van Gogh így ír 1889 májusában testvérének, Theónak:

Van_Gogh_csillagos_ejszaka_1889.” Mint festő soha nem leszek jelentős, ezt határozottan érzem. Tegyük fel, hogy minden másképp lenne: karakter, neveltetés, körülmények…talán akkor kijött volna belőlem. Azonban túl gyávák vagyunk ahhoz, hogy kihozzunk magunkból valamit is. Ha ott a Saint Rémyben egyszer valamennyire is megismernének, még azt is szívesen megkísérelném, hogy betegápoló legyek…röviden szólva valami olyat tennék, mindegy, hogy mit, de megragadnám az első legjobb tevékenység lehetőségét.” (forrás: Van Gogh patográfiája, szerk.: Simkó Alfréd és Hans Georg Zapotoczky)

Vincent van Gogh: Csillagos éjszaka (ciprusok és falu), Saint Rémy, 1889. június

 

A színek törvényszerűségei – Johannes Itten szavaival

A színek művészete c. munkájában írja Johannes Itten (10.o.) :
mozaikfal” Ne börtön legyen a formálás törvényeinek ismerete, hanem szabadítsa meg az embert a bizonytalanságtól, az ingatag érzésektől. Persze a színek úgynevezett törvényszerűségei mind csak részigazságok, másképp ez nem is lehet, hiszen a színeknek sokrétűen összetett és irracionális hatásaik vannak. Mennyi csoda lényegébe vagy törvényszerűségeibe hatolt már be az idők során az emberi elme! Mégsem veszítettek semmit csodálatos voltukból – a szivárvány, a villám, a mennydörgés, a nehézkedési erő stb.

Védekezésében a teknősbéka páncélja alá vonja a lábait; így húzza vissza tudását a művész, ha intuitív módon alkot. De jó lenne-e a teknősbékának, ha egyáltalán nem volna lába?”

fotó: Gyimóthy Gábor

 

A jelképek segítsége – Vikár György szavaival

“…a jelképek

_5688702577Nyomukat követve jutunk el jelentős élményekhez, amelyek eddig elrejtőztek előlünk. Amire nem figyeltünk föl eléggé, az  a jelképek hatalma. Segítségükkel az emberi közösség és kultúra szabályozó hatása érvényesül belső világunkban…Nem csak szüleinknek, kultúránknak is gyermekei vagyunk. Szociális modellek, jelképek, mítoszok segítenek minket nem egyszer életünk válságos korszakaiban. De foglyul is ejthetnek, ha önismereti munkánkból kimaradnak.” – írja Vikár György  Válság, túlélés, kreativitás c. könyve Előhangjában.

fotó: Gyimóthy Gábor

 

A művészetterápiáról röviden

Szeretettel köszöntjük!

A művészetterápia,

mely lehet képzőművészet-terápia, zene-terápia, mozgás-terápia, olyan kreatív tevékenység, mely során az alkotó illetve befogadó személy szavakkal alig  vagy  nem  kifejezhető tartalmakkal találkozik. Például nehezen megfogalmazható érzelmekkel, emlékekkel, konfliktusokkal, gondolatokkal. Ezeket a tapasztalatokat tudatosíthatja a résztvevő magában  kézzelfogható alkotás (rajz, festmény, zene, mozdulat, tánc) segítségével, és akár megoszthatja másokkal is élményét, felismeréseit.
A művészetterápia keretei tágak. A kreatív szabadidős tevékenységtől a pszichiátriai rehabilitációig látható eredményes használata . Jelenleg a kiegészítő terápiák közé sorolják.

A képzőművészet-terápia esetében rajzi eszközökkel dolgozunk. Ez jelentheti a ceruza, kréta, festék, de akár a színes papír, a gyurma és  minden alkalmas alakítható tárgy használatát. Az alkotó munkát szóbeli feldolgozás kíséri, követheti – alkalmazkodva a terápiás cél megvalósításához.  Természetesen a gyermekek és felnőttek másként állnak a rajzos, művészetterápiás folyamathoz, de minden korosztály megélheti segítő, gyógyító erejét.

Gyimóthy Gábor

 

A belső bizonyosság és a boldogság viszonyáról – Csontváry szavaival

Csontváry Kosztka Tivadar Önéletrajzából:

Csontvary_onarckep“Hajnalban nap-nap után a lángoló Kárpátokat figyelem s egy délután csendesen bubiskoló tinós szekeren megakadt a szemem. Egy kifejezhetetlen mozdulat kezembe adja a rajzónt s egy vénypapírra kezdtem rajzolni a motívumot.

A principálisom nesztelenül hátul sompolyog,  a rajz elkészültével a vállamra ütött. ‘ Mit csinál: hisz maga festőnek született.’ Meglepődve álltunk, egymásra néztünk s csak ekkor tudtam és eszméltem, amikor magam is az eredményt láttam, hogy valami különös eset történt, amely kifejezhetetlen boldog érzésben nyilvánult meg. A rajzot oldalzsebbe tettem s e perctől fogva a világ legboldogabb embere lettem…”

A festő önarcképe – 1900 körül

 

A saját törvény – C. G. Jung szavaival

C.G.Jung_Red_Book_ill” Az ember olyan mértékben hibázza el az életét, amennyire hűtlen saját törvényéhez, s így nem válik személyiséggé. A jóságos és hosszan tűrő természet legtöbbünket szerencsére soha nem nógatott, hogy mondjuk meg: mi az értelme az életünknek. És ahol senki sem kérdez, válaszolnia sem kell senkinek.” – írja Carl Gustav Jung 1932-ben.

A kép Jung Vörös Könyvének egy illusztrációja.

Lényegében három lehetőség áll előttünk döntéseket hozni:

 – tudatos belátással,

 – ösztönösen, intuitív alapon,

 – ha e kettő közül egyik sem: a környezet dönt helyettünk

Végül is mi sarkall valakit arra, hogy a saját útját járja?

Személyes tapasztalat és meggyőződés.