A művészetterápiáról röviden

kozosrajz

Szeretettel köszöntjük!

A művészetterápia,

mely lehet képzőművészet-terápia, zene-terápia, mozgás-terápia, olyan kreatív tevékenység, mely során az alkotó illetve befogadó személy szavakkal alig  vagy  nem  kifejezhető tartalmakkal találkozik. Például nehezen megfogalmazható érzelmekkel, emlékekkel, konfliktusokkal, gondolatokkal. Ezeket a tapasztalatokat tudatosíthatja a résztvevő magában  kézzelfogható alkotás (rajz, festmény, zene, mozdulat, tánc) segítségével, és akár megoszthatja másokkal is élményét, felismeréseit.
A művészetterápia keretei tágak. A kreatív szabadidős tevékenységtől a pszichiátriai rehabilitációig látható eredményes használata . Jelenleg a kiegészítő terápiák közé sorolják.

A képzőművészet-terápia esetében rajzi eszközökkel dolgozunk. Ez jelentheti a ceruza, kréta, festék, de akár a színes papír, a gyurma és  minden alkalmas alakítható tárgy használatát. Az alkotó munkát szóbeli feldolgozás kíséri, követheti – alkalmazkodva a terápiás cél megvalósításához.  Természetesen a gyermekek és felnőttek másként állnak a rajzos, művészetterápiás folyamathoz, de minden korosztály megélheti segítő, gyógyító erejét.

fotó: Gyimóthy Gábor

 

Gyimóthy Gábor: RAJZ ÉS LÉLEK – ALKOTÁS ÉS TERÁPIA

Kedves Barátaim és Ismerőseim! Kedves Érdeklődők!

Szeretném megosztani Veletek művészetterápia témában írt könyvem elérhetőségét.

ALKOTÁS ÉS TERÁPIA
Bepillantás a művészetterápia világába

A szerző évekkel ezelőtt odaadóan vett részt azon a művészetterápiás képzésen, amit a pécsi egyetemen folytatunk. Jómagam akkor a képzés vezetője voltam, elsősorban a művészettörténeti norma, illetve a kifejezés formai és tartalmi „letérései” voltak akkor vizsgálataink középpontjában. Így foglalkoztunk egy fél éven át Csontváry művészetével is. Szellemi törekvéseink egyik maximája volt, hogy hallgatóink alkalmassá váljanak a művészetterápiás tevékenység gyakorlására a hazánkban létező ellátási modellek keretei között. Ma is előszeretettel gondolunk a primer prevencióra, ahol hallgatóink készségeiket az egyéni kreativitás felismerésére és fejlesztésére fordíthatják. A hazai mentálhigiénés mutatók riasztó adatai alapján nyilvánvaló, hogy szinte az utolsó pillanat utáninak látszik az a törekvés, mely a – többnyire – fiatalok élethelyzetére érzékeny, annak pszichopedagógiai befolyásolását és kezelését célzó módszereket kívánja kiépíteni és fejleszteni.

Gyimóthy Gábor könyvének tanúsága szerint – a művészetterápia sajátos követelményeit megértve, a művészetterápia történetének és elméletének megismerése után – a mélyebb ismerethez vezető módszerek, analitikus eszközök, professzionális terápiás tudásának birtokában látott felismeréseinek megfogalmazásához. Ami különösen érdekes a könyvben – és sejtelmesen átitatja a gondolatok egymásra épített szerkezetét -, az a sajátossága, hogy a képzőművészet-terápia elméleti hátterét, a pszichoanalitikus, másrészt humanisztikus pszichológiai elméleteket folyvást jelenvalónak érezzük benne. A szerző nem mondja ezt így ki, de éppen a humanisztikus elméletek közös sajátossága a terápiás térben, hogy az alkotást antropológiai szinten értelmezi. Mert éppen a pszichoanalitikus, dinamikus pszichológiai és szelfpszichológiai elméletek közös jellemzője, hogy a terápiás térben létrejött műalkotás lényegének a személyiség rejtett, tudattalan, közvetett formákban reprezentált kifejeződését tekintik. Áttetszően érintkezésben van a könyv probléma- és gondolatvilága a korszerű művészetterápiás elméletekkel a hagyományos, tartalomcentrikus szublimációtól az „újabb” formába öntésére összpontosító self-pszichológiai elméletekig. A rajzzal sajnálatosan kevéssé élő, rajzot sajnálatosan egyre kevesebbszer használó ember viszonyulásaiból kiinduló művészetterapeutaként fogalmazza meg mondanivalóját. Forrásai döntően saját élmény-világából származnak. Itt vannak azonban a szigorú szakma mellett az élet színes pillanatai is, a velünk született erőforrások, amelyek speciális eszközökkel „hadra” foghatók, és amelyeket az egészségmegőrzés érdekében mozgósítanunk kell. Kísérletet tesz arra is, hogy a gazdag magyar művészetterápiás hagyományt is igénybe vegye, hogy bizonyítsa: a kreatív alkotó munka beilleszthető az egészségügyi, pszichiátriai ellátó rendszerbe éppen úgy, mint a pedagógiai, fejlesztő tevékenységbe. A könyvben egymásra rétegződő kis fejezetek izgalmasan más és más aspektusait nyitják meg az alkotó, kreatív terápiás programoknak. Kitetszik az a szándéka, hogy az archaikus közösségi létezési és alkotási folyama-tok segítségével újra lehessen gondolni-teremteni a konstruktív önerőt, a közösség én- és kreativitásformáló „tehetségét” kihasználva az odafordulást, figyelmet, kitartást, hasznosságot és személyességet. Érezhetően az önmegvalósítás, az önfejlesztés, az optimális stimuláció egyéni lehetőségei és ennek „szakmához, médiumhoz” kötöttsége izgatja munkája során. Módszere a másokra figyelés, a saját élmény, a közösségelfogadás tanulható voltát is érzékelteti, azt a törekvését, hogy mindenben a gyógyuló személy saját hasznossága, alkotásba vetett hite legyen az elsődleges.

Aknai Tamás

Animula Kiadó:
 

Integrált kifejezés- és alkotásterápiás képzés

Integrált kifejezés- és alkotásterápiás képzés – 2017.02.13-től Budapesten

_7716573796A művészetterápia, a mese- és irodalomterápiás eszközök alkalmazási lehetőségei a nevelésben

Tedd élmény telibbé a tanulást! Bővítsd pedagógiai eszköztárad és segítsd diákjaidat a személyiségfejlődésben bármely korosztállyal foglalkozol!

Ismerd meg, hogyan hasznosíthatod a képzőművészetet, a meséket és az irodalmi alkotásokat az érzelmi nevelés és oktatás folyamán!

Bármely korosztályhoz szólva, hogyan segíthetnek a klasszikus mesék az életvezetésben és az önismeretben?

Akkreditált Pedagógus-továbbképzés: 27282-135/2016

Bővebben a : Tanácsadók Iskolája Oldalon

Képzés díja 
115.000Ft
Jelentkezési határidő 
2017.02.06
Képzés indulása 
2017.02.13
20 alkalom – Össz óraszám 90 óra
A képzésről 

Az integrált kifejezés terápiás képzés a pedagógusok és az oktatásban résztvevő szakemberek munkáját támogatja különleges szemlélettel, egyedi és örömteli módon.
A művészetterápia három területét, a képzőművészet alkotó erejét, a meséket, mint archetipikus szimbolikus fejlődéstörténeteket és a szépirodalmat hívja segítségül a személyiségfejlesztéshez. Mindezt nem mindennapi élményekkel és katartikus pillanatokkal fűszerezve teszi!
Így válhat az oktatás igazi alkotó, segítő hivatássá –  mindannyiunk örömére! A képzéshez nem szükséges sem rajzkészség sem irodalomtanári képesítés!

A program célja, hogy az oktatás színesebb és élményszerűbb legyen. Alkotó kreatív feladatokon keresztül valósítjuk meg a személyiség fejlesztését, a nevelési célokat. Eszközöket nyújtunk az érzelmi intelligencia, az empátia, a kifejezőkészség, a tolerancia, kreativitás, együttműködés fejlesztéséhez, valamint a viselkedés zavarok korrigálásához, az egészséges személyiséget jellemző tulajdonságok kialakításához. A képzés kiegészíti a jelenlegi közoktatás hiányosságait, hiszen nem csak a racionális gondolkodást, hanem az érzelmi intelligencia, intuíció fejlesztését is segíti. Te is megtanulhatod ezeket a különleges módszereket alkalmazni a saját pedagógiai, tanítási, nevelési folyamataidban.

Információ

Ha kérdésed van, keress minket:

Demeter Lilla
+36 30 655 50 43
Sebestyén Lilla
+36 20 393 79 78

A kurzust vezeti

Művészetterapeuta, mentálhigiénés szakember, grafológus, teológus

A kurzust vezeti

orvos, pszichoterapeuta, meseterapeuta

A kurzust vezeti

intézményvezető, grafológus, írásanalitikus szaktanácsadó, irodalomterápiás csoportvezető

Alkalmak, időpontok

21 alkalom 90 Óra
hétfő, 17:30 – 20:35 feb. 13.
hétfő, 17:30 – 20:35 feb. 20.
hétfő, 17:30 – 20:35 feb. 27.
hétfő, 17:30 – 20:35 már. 06.
hétfő, 17:30 – 20:35 már. 13.
hétfő, 17:30 – 20:35 már. 20.
hétfő, 17:30 – 20:35 már. 27.
vasárnap, 10:00 – 16:30 ápr. 02.
hétfő, 17:30 – 20:35 ápr. 03.
hétfő, 17:35 – 20:35 ápr. 10.
hétfő, 17:30 – 20:35 ápr. 24.
vasárnap, 10:00 – 16:30 máj. 07.
hétfő, 17:30 – 20:35 máj. 08.
hétfő, 17:30 – 20:35 máj. 15.
vasárnap, 10:00 – 16:30 máj. 28.
hétfő, 17:30 – 20:35 máj. 22.
hétfő, 17:30 – 20:35 máj. 29.
vasárnap, 10:00 – 16:30 jún. 11.
hétfő, 17:30 – 20:35 jún. 12.
hétfő, 17:30 – 20:35 jún. 26.
hétfő, 17:30 – 20:35 júl. 03.
Helyszín :
Lukács Oktatási Központ
1023 Budapest, Frankel Leó út 21-23 I. em 1.

Bővebben a : Tanácsadók Iskolája Oldalon

 

Alkotásterápiás tanfolyam

Alkotásterápia

alkotásterápiához készült képAlkotásterápiás tanfolyam indul

2015. November 3-án a Lukács Oktatási Központban, Budapesten a II. kerületben.

A képzésről

A tanfolyamra azokat várjuk, akik saját tevékenységüket szeretnék bővíteni egy újszerű, kreatív módszerrel, mely elsősorban a vizuális kifejezés – formák megértésével és használatával dolgozik.

Kiknek ajánljuk a tanfolyamot?

Elsősorban családokkal (benne felnőtt párokkal), gyermekekkel foglalkozó segítő tevékenységű-szemléletű kollégáknak. És természetesen minden segítő tevékenységben dolgozó szakembernek!

A korábbi rajzelemzés tanfolyammal kisebb átfedéssel, de sok-sok újdonsággal, gyakorlati ötlettel, érdekes módszerrel szeretnénk megkínálni a kedves jelentkezőket.

További információ: Tanácsadók Iskolája

 

Az álmokról

Ha álmainkat képekben megjelenítjük, könnyebben megértjük azok belső, személyes érzelmi tartalmát. Ez  a tartalom sokrétegű, nem is mindig férünk, férhetünk hozzá az összes jelentéshez. Az aktuális, ébredés utáni érzelem mentén érdemes elindulni a fölfedező úton.

Néhány gondolat az álmok feldolgozásához C. G. Jungtól:

hegyem_1024” Minden álom informáló és ellenőrző szerv, és ezért a leghatásosabb segédeszköz a személyiség felépítéséhez.”

(Grundw. 1. köt. 114.o.; C.G. Jung: Gondolatok az álomról és az önismeretről, Kossuth Könyvkiadó, 1996.)

fotó: Gyimóthy Gábor

 ” Ha az álmok elmaradnak, ennek különféle okai lehetnek. A szokásos ok: valakit nem érdekel a lelki élet, és

figyelme nem irányul semmi olyasmire, ami a lelki élettel függ össze.
Másik ok: valaki nem tisztázta eléggé tudatos problémáit, és álmokra vár,
vagyis arra, hogy a tudattalan beavatkozzon;
harmadik ok: az álmok úgyszólván kivándorolnak a környezet valamelyik
másik tagjába, akinek az álmai azután szokatlan jellegűek lesznek.
Végül egy lehetséges negyedik ok: olyan lelkiállapot, amelyben az álmok
feleslegesek, mert a tudat beállítódása nem igényel kompenzációt.”

(Briefe. III. köt. 262.old.; C.G. Jung:Gondolatok az álomról és az önismeretről, Kossuth Könyvkiadó, 1996.)

“Ha a tudatnak az életszituációval kapcsolatos beállítódása
nagymértékben egyoldalú, az álom az ellenkező oldalra áll.
Ha a tudat a ‘középhez’ viszonylag közeli helyzetet foglal el,
az álom beéri variánsokkal. Ha  azonban a tudat helyzete
‘korrekt’ (adekvát), az álom egybeesik és ezzel
aláhúzza a tudat tendenciáját, anélkül azonban, hogy közben
elveszítené sajátságos autonómiáját.”

(Grundw. I. köt. 174-175.o.; C.G. Jung:Gondolatok az álomról és az önismeretről, Kossuth Könyvkiadó, 1996.)

“Viszonylagos biztonságra csak álomsorozatban jut az értelmezés…”

(C.G. Jung: Álom és lelkiismeret, 25. o., Európa Könyvkiadó Budapest, 1996.)

 

A játszó gyermek – Freud szavaival

Így ír Freud az alkotó tevékenység és a gyermek játékának összefüggéséről:

_3208421633“A gyermek legkedvesebb és legelmélyültebb foglalatossága a játék. Talán azt mondhatjuk: minden játszó gyermek úgy viselkedik, mint egy költő, amikor saját világot teremt magának, helyesebben világának dolgait új, neki tetsző rendbe sorolja. Helytelen volna azt hinni, hogy ezt a világot nem veszi komolyan; ellenkezőleg, játékát nagyon is komolyan veszi, nagy mennyiségű érzelmet fordít rá. A játék ellentéte nem a komolyság, hanem – a valóság. A gyermek minden érzelmi töltés ellenére, játékvilágát nagyon jól megkülönbözteti a valóságtól, és képzelt tárgyaival és viszonyaival szívesen támaszkodik a valóságos világ fogható és látható dolgaira. Egyedül ez különbözteti meg a gyermek >>játékát<< a fantáziálástól. A költő ugyan azt teszi, mint a játszó gyermek; fantáziavilágot teremt, amit nagyon komolyan vesz, azaz igen nagy affektusmennyiséggel ruház fel, miközben élesen elkülöníti  a valóságtól” (Freud, 1983:193-194, 1908 – in: Halász László – A freudi művészetpszichológia, Freud az író, 24. o.).

fotó: Gyimóthy Gábor

 

A művészet hatása – C. G. Jung szavaival

C. G. Jung írja a “Szellem jelensége a művészetben és a tudományban” c. kötetében (79.o.):

JungMandalaLarge” Aki az ősképekkel beszél, ezer hangon szól, megragad és ural, s amit megnevez, egyúttal felemeli az egyszeri és mulandó világból az örökkön létező szférájába, a személyes sorsot az emberiség sorsává magasztalja, s ezzel bennünk is eloldja azokat a segítő erőket, amelyek mindig lehetővé tették az emberiség számára, hogy a csapásokból megmeneküljön, és a leghosszabb éjszakából is felébredjen.

Ez a művészet hatásának a titka…Ebben rejlik a művészet társadalmi jelentősége: folyvást a koszellem nevelésén fáradozik, merthogy olyan alakokat von elő, melyekben a korszellem ínséget szenved.”

fotó: Jung mandalája

 

A gyermekek és a madarak éneke – Rabindranath Tagore szavaival

Így ír Rabindranath Tagore a felnőttek és a gyermekek világáról (Indiai bölcsességek minden napra, Április 17.):

_2813201026“Mi, felnőttek gondolatban folytonosan olyan dolgokkal foglalkozunk, amelyeket el kell intéznünk vagy be kell szereznünk, így hát a körülöttünk történő események – mint például a madarak énekével kísért napkezdet  – nem hagynak bennünk mély benyomást. Nem hagyjuk, hogy hassanak ránk, hiszen a szellemünk már csordultig telt. Meg sem érint bennünket az a leckefolyam, mely szakadatlanul árad a természet szívéből. Csak a számunkra hasznosat szemelgetjük ki belőle, a többit pedig, mint nem kívánt dolgot, visszautasítjuk, mert állandóan a sikerhez vezető legrövidebb utat keresgéljük. A gyermekek nem ismernek ilyen kitérőket. Számukra minden dolog, minden esemény új, melyet önfeledten nyitott szellemmel fogadnak be.”

fotó: Gyimóthy Gábor

 

A szimbolikus gondolkodásról – Mircea Eliade szavaival

Így ír a szimbolikus gondolkodásról Mircea Eliade “Képek és jelképek” c. könyvében (14-15. o.):

_9997175117“A szimbolikus gondlkodás nem csak a gyermekek, a költők vagy az elmebetegek kizárólagos felségterülete: az ember legalapvetőbb sajátja, korábbi, mint a nyelv és a következtető gondolkodás. A szimbólum a valóság legmélyebb rétegeit tárja fel, amelyek a egismerés bármely más eszközének ellenállnak. A képek, a szimbólumok, a mítoszok a pszichének nem holmi fölösleges teremtményei; szükségletet elégítenek ki és funkciót töltenek be: a létezés legtitkosabb módozatait fedik fel…

Ha az ember kiszabadul történelmiségéből, nem feltétlenül mond le az emberi lét minőségéről, s nem süllyed bele valamiféle ‘állatiasságba’; inkább rátalál az ‘elveszett aradicsom’ titkos nyelvére és néha még magát a paradicsomi állapotot is képes átélni. Az álmokban, az álmodozásokban rejlő nosztalgia, vágy, lekesedés stb. képei olyan erők, amelyek a történelmileg meghatározott emberi lényt saját ‘történelmi pillanatába’ zárt világánál százszorta gazdagabb szellemi világba röpítik át. “

fotó: Gyimóthy Gábor

 

Népszerűtlen mesterség – C. G. Jung szavaival

A személyiségfejlesztésről írja Jung:

_5689716919_2Ahol  a félelem, ott a feladat! Gondolkodjon csak el fantáziáiról és álmairól, hogy rájöjjön, mit kellene tennie, vagy hol kezdhetne el tenni valamit. Fantáziáink mindig azon a ponton időznek, ahol hiányosságaink vannak, ahol egy fogyatékosságot kompenzálni kellene.”

(forrás: Briefe. III. köt. 32. old – C. G. Jung – “Gondolatok a látszatról és a létezésről” alapján)

fotó: Gyimóthy Gábor

 

A legjobb tevékenységről – Vincent van Gogh szavaival

Van Gogh így ír 1889 májusában testvérének, Theónak:

Van_Gogh_csillagos_ejszaka_1889.” Mint festő soha nem leszek jelentős, ezt határozottan érzem. Tegyük fel, hogy minden másképp lenne: karakter, neveltetés, körülmények…talán akkor kijött volna belőlem. Azonban túl gyávák vagyunk ahhoz, hogy kihozzunk magunkból valamit is. Ha ott a Saint Rémyben egyszer valamennyire is megismernének, még azt is szívesen megkísérelném, hogy betegápoló legyek…röviden szólva valami olyat tennék, mindegy, hogy mit, de megragadnám az első legjobb tevékenység lehetőségét.” (forrás: Van Gogh patográfiája, szerk.: Simkó Alfréd és Hans Georg Zapotoczky)

Vincent van Gogh: Csillagos éjszaka (ciprusok és falu), Saint Rémy, 1889. június